A BDSM és a jog
(Gondolatok az elvárások, vágyak és lehetőségek tükrében)
Elöljáróban fontos leszögezni, hogy a mindennapok során az emberek vágyai, lehetőségei, tettei elválhatnak egymástól bármely egyénre, közösségre vonatkozó erkölcsi vagy jogi norma előírásaitól. Nem mindenki vágyakozik arra, nem mindenki teheti, teszi azt, amit a morális, vagy éppen írott szabályok meghatároznak. A BDSM kapcsolatok sajátja, hogy a domináns és a szubmisszív fél viszonyában olyan eseményekre is sor kerül, amelyek a vanilla kapcsolatokban elképzelhetetlenek. A bondage, a dominancia, szadizmus és a mazochizmus jellemezte események, tettek olyan értékek határait léphetik át, amelyet az általános etikai normák szerint élők kevéssé tolerálnak, adott esetben elítélnek. Természetesen a jog számos területe szabályozza a BDSM-mel kapcsolatos társadalmi viszonyokat, bizonyos együttélési szabályokat közvetítve mindenki számára.
Az alapjogok
Az egyik legfontosabb szabályösszességet az alkotmányok, az ún. alaptörvények tartalmazzák. A kiinduló alkotmányos rendelkezés az alapjogokat érintően talán az, hogy a Magyarországonminden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. Miért kell az élethez való alapjogot citálni? A BDSM-ben szó sem eshet arról, hogy valakit önkényesen, vagy kompromisszum keretében megfosztana a domináns fél az életétől. Nos a szakirodalom szerint az emberi élethez és az emberi méltósághoz való jog elválaszthatatlan egységet alkotó oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjog. A két alapjog korlátozhatatlansága természetesen viszonylagos. Inkább jogpolitikai és jogérvényesítési szempontból tekinthető annak. Nyilvánvaló, hogy a mindennapok során mindkét jogot sérelem érheti. Gondoljunk csak napjaink háborús övezeteiben történő eseményekre, atrocitásokra. Igaz, ezeknél az elítélendő cselekményeknél szó sincs arról a nagyon fontos körülményről, amely a BDSM kapcsolatok egyik legfontosabb sajátja. Mi is ez? Két ember közötti megegyezés! Az alárendelt fél felajánlkozása, és a domináns fél elfogadó nyilatkozata. Kompromisszum abban, hogy az egyik személy a másik emberi méltóságát sérti (Például tárgyként kezeli, rabszolgaként használja.) bizonyos szituációkban, vagy 24/7-ben. Ez a közös akarat, szándéknyilatkozat a legtöbb esetben mentesíti a domináns felet az állam büntető igénye alól. Ha létrejön a konszenzus, az emberi méltóság megsértésének minősül maga a cselekmény, de retorzióval általában nem kell számolni. De csak általában! Ismert ugyanis olyan eset, amelyben az érintett személy hozzájárult szadista-mazohista jellegű bántalmazásához, ennek ellenére a bántalmazókat börtönbüntetésre ítélték. A bíróság megállapította, hogy az Európai Emberi Jogi Egyezmény 8. cikke alapján védelemben részesülő önrendelkezési joggal szemben a büntetőítélettel állami beavatkozás valósult meg. Annak mérlegelésénél azonban, hogy ez a állami beavatkozás az önrendelkezési jog megsértését jelenti-e, a Bíróság szükségesnek látta az egészségvédelmi szempontok figyelembevételét. A cselekmény veszélyes voltára és az egészségvédelmi szempontokra tekintettel a Bíróság úgy döntött, hogy a bántalmazóknak az áldozat hozzájárulásának figyelmen kívül hagyásával történt börtönbüntetésre ítélése nem valósítja meg az önrendelkezési jog megsértését. Vagyis nem mindig jelent jogi garanciát az alárendelt fél belegyezése az állam büntető intézkedése ellen. Ez azért van így, mert a „beleegyezési képesség” és a „döntéshozatali képesség” mint fogalmak a jogban önálló, sajátos tartalommal bírnak. Adott esetben eltérnek a mindennapi életben, a köznyelvben bevett jelentéstartalomtól. Nem véletlen ezért az a jogelméleti álláspont, amely szerint az állam korlátozó rendelkezésekkel és más ellensúlyokkal, tiltásokkal fékezheti, sőt fékeznie kell az „önpusztítást”, önsértést. Az, hogy az állam elkötelezett az Alkotmányban megfogalmazott értékek - így az élet, az emberi méltóság, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészség - mellett, nem jelent gyámkodást a személy fölött. Külön vizsgálandó kérdésnek a bírói gyakorlatban az is, hogy az önrendelkezési jog fogalmilag kiterjedhet-e arra, hogy egy személy valaki más közreműködésével, aktív beavatkozásával, kellő indok - például egészségügyi ok - nélkül ártson magának, vagy ebbe beleegyezzen.
Visszatérve az alapjogokhoz: Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni. E szellemi, testi és pszichológiai integritáshoz való jogokat is megtalálhatjuk valamennyi demokratikus jogállam alaptörvényében. Természetesen e jogokat, mint alapvető értékeket, egy sor nemzetközi egyezmény is tartalmazza. Az alapjogok védelméhez tartozik az a rendelkezés is, miszerint hazánkban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. Emellett szinte mindenkit megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga. Alkotmányosan deklarált, hogy mindenkit megillet a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. Természetesen az alapjogokhoz tartozik, hogy mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra. Kiemelhető még bizonyos szempontból, hogy a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében biztosítani kell az Alkotmány alapján.
Generális előírás, hogy az állam biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Azt, hogy bármilyen magatartás magánszemélyek hátrányos megkülönböztetését valósítja-e meg, a bíróság a körülményeknek és a peres felek érdekeinek egybevetésével állapítja meg.
A polgári jog
A Polgári Törvénykönyv által oltalmazott, de külön meg nem nevezett személyiségi jogok alapvetően az alkotmányból, az alapvető jogokra vonatkozó rendelkezésekből vezethetők le. A személyiségi jog fogalomkörébe tartozó bármely jogosítvány sérelmét eredményező magatartás jogellenes. A jogellenességet általában a személyiségi jogában sértett beleegyezése kizárja. A sértett hozzájáruló nyilatkozata a tartalmában joglemondó nyilatkozat is. Ez utóbbit azonban nem lehet kiterjesztően értelmezni!
A személyiségi jog alanyai nem a saját (esetlegesen az átlagostól kedvezőtlenül eltérő) személyes adottságukhoz igazodva, illetve személyiségük értékelésétől függően, hanem a mindenkivel szemben azonosan alkalmazott mérce alapulvételével jogosultak a védelemre. Az alkotmányban is rögzítetten az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igény és a kötelességek teljesítésével kapcsolatban elleni kifogás általános hatáskörű bíróság előtt érvényesíthető. E perek elbírálása mindenkor a bíróságok elé tartozik. Függetlenül attól, hogy a személyiségi jog megsértése polgári jogviszony, munkaviszony kapcsán történt-e. A személyiségi jogsérelemből származó igényt - meghatározott törvényi kivételektől eltekintve - csak maga a jogosult érvényesíthet. Annak azonban nincs akadálya, hogy képviselő útján járjon el. Fontos tehát, hogy a magántitok körébe tartozó szexuális viselkedésre vonatkozó adat másnak történő elmondása, mint meghatározott személy szexuális magatartásáról szóló közlés önmagában személyhez fűződő jogot sért. Ha pedig a közlés - valótlanul - olyan szexuális magatartást ismertet, amely Magyarországon nem elfogadott, a közlés különösen sértőnek minősülhet, és a jó hírnév sérelme miatt is személyiségvédelmet alapoz meg. Erre egy példaként szolgálhat azaz eset, amikor egy kiadvány címlapján - egyebek mellett - szerepelt a „F., a k.-i postás” cím is, amely a lap 8. és 9. oldalán közölt „Nagyon jók a b.-i férfiak” című, több képpel illusztrált cikkre hívta fel a figyelmet. A cikk bevezetőjében arról ír, hogy „a vállalkozó párok sok mindent megtesznek azért, hogy erotikus kapcsolataikat felfrissítsék.” A cikk azt is tartalmazta, hogy egy monogrammal, életkorral, foglalkozással és lakóhely szerinti megyével jelölt férfi az újság hűséges olvasója és az évek folyamán elsőrangú pornó-informátorunkká fejlődött. Az újság szerint a férfi történetei rendre felkeltik a kiadó érdeklődését, a saját történetére különösen kíváncsiak voltak, elsősorban azért, mert biztosak lehettek abban, hogy az első szótól az utolsóig igaz. A cikk ezt követően az utónév betűjével „megnevezte” a bemutatott személy női kapcsolatát is. A cikk további része a két ember - átlagostól és a társadalmi közfelfogás által elfogadottól eltérő - szexuális magatartását részletezte.
A közigazgatási jog
A BDSM iránt érdeklődők, vagy azzal kapcsolatba kerülők többségét - akár mellette, akár ellene fogalmaznak meg magukban véleményt, értékítéletet - elsősorban a vanillák együttélési normáihoz és ezen belül szexuális életükhöz képest eltérő jellemzők, az „extrémitások” érdeklik. Olyanok például, mint a bondage, a bilincsek, a kötelek alkalmazása, a sub paskolóval, ostorral fenyítése. De ide sorolhatók a tűk használatán keresztül a viasz alkalmazásával jelentkező fájdalom okozása is. Ezek az extrémitások, ha egy emberrel, valós személlyel kapcsolatba hozhatók különleges adatok. A BDSM-mel való kapcsolat, mint szexuális életre vonatkozó adat megismeréséhez, más személy részéről bármilyen módon történő kezeléséhez (Adatkezelésnek tekintendő a személyes adatok felvétele, tárolása, feldolgozása, hasznosítása, megváltoztatása és a további felhasználásának a megakadályozása.
Pl. 3. személy részére történő elmondása, bármilyen nyilvántartásban történő rögzítése is.) az érintett írásbeli hozzájárulása, felhatalmazása szükséges. Az ilyen írásbeli hozzájárulás napjainkban legáltalánosabb formája az interneten szép számmal előforduló társkereső site-ok regisztrációs adatlapja. Az írásbeli hozzájárulás, belegyezés nélkül csak külön törvényi rendelkezésen alapulhat az adatkezelés. Ennek célja lehet pl. ún. Alkotmány biztosított alapjog érvényesítése, nemzetbiztonsági, bűnmegelőzési, bűnüldözési érdek érvényesítése.
Az egyes állam által tilalmazott cselekmények közül - a teljesség igénye nélkül - a következők érdemelnek említést a BDSM-mel kapcsolatban. Ilyen elsősorban a becsületsértés, amit akkor valósulhat meg, ha valaki mással szemben a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ vagy egyéb ilyen cselekményt követ el. A gyakorlatban ritkábban fordul elő az ún. veszélyes fenyegetés szabálysértés megállapítása. Erre akkor kerülhet sor, ha valaki mást félelemkeltés céljából olyan bűncselekmény elkövetésével komolyan megfenyeget, amely a megfenyegetett személy vagy annak hozzátartozója élete, testi épsége vagy egészsége ellen irányul. Megállapítják a veszélyes fenyegetést akkor is, ha valaki mást félelemkeltés céljából a megfenyegetett személyre vagy annak hozzátartozójára vonatkozó, a becsület csorbítására alkalmas tény nagy nyilvánosság elé tárásával komolyan megfenyeget.
A szabadban, mások előtt BDSM-nek hódolók figyelmébe ajánlható, hogy az állam közerkölcs megsértéséért marasztalhatja azt, aki a közterületen vagy nyilvános helyen a közerkölcsbe ütköző magatartást tanúsít.
A hangoskodó BDSM hívők csendháborításért felelhetnek, ha lakott területen, az ott levő épületben, vagy az ahhoz tartozó telken, tömegközlekedési eszközön, továbbá természeti és védett természeti területen indokolatlanul és a megengedettnél nagyobb zajt okoznak. További jogszabályi feltétele az állami szankciónak, hogy a zajnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy mások nyugalmát, illetőleg a természeti vagy a védett természeti értéket zavarja.
A büntetőjog
Amennyiben a BDSM-mel való kapcsolatot, szexuális életet, mint különleges adatot nem a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően kezelik, akár bűncselekmény elkövetéséért is felelősségre vonhatják a jogsértőt. Miről is van szó? Személyes adattal való visszaélés, mint bűncselekmény tipikusan akkor állapítható meg, ha valaki a személyes adattal a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezések megszegésével jogosulatlanul vagy a céltól eltérően személyes adatot kezel. A különleges személyes adattal való visszaélést még súlyosabb szankcióval fenyegeti a Btk. Az állami büntetőhatalom ezekkel az esetekkel kapcsolatban a sértettnek a személyes adatai megismeréséhez és biztonságos kezeléséhez, őrzéséhez fűződő személyiségi jogát védelmezi. Ki lehet sértett? Bárki. Az a természetes személy, akire az adatok vonatkoznak. Mit is értünk általánosságban adaton? Ennek minősül a meghatározott természetes személlyel kapcsolatba hozható adat, és az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adatok körét - miután a törvényi tényállás keret-diszpozíció - számos külön jogszabály tartalmazza. Ilyen a már előzőekben hivatkozott a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény is. A bűncselekmény bírói megállapításának fontos feltétele, hogy az elkövető magatartása jogosulatlan, illetve a céltól eltérően kezelje az adatokat. További kritérium, hogy a jogosulatlan tevékenység és a jelentős érdeksérelem között okozati összefüggésnek kell fennállnia. Az érdeksérelem bekövetkezhet a sértett anyagi, társadalmi, családi helyzetében egyaránt. Az érdeksérelem súlyosságának a mértékét csak a konkrét cselekmény körülményei alapján lehet meghatározni, vagyis bírói mérlegelés során. A bűncselekmény elkövetője bárki lehet, bár tipikusan adatkezeléssel, illetve adatok feldolgozásával foglalkozó személy valósíthatja meg.
Mind a laikusok, mind a BDSM-ben hívők, tapasztaltak számára az egyik legkézenfekvőbb BDSM mozzanat a sub, vagy bottom büntetése. A büntetés gyakran fizikai sérelemmel, testi sértéssel jár. A fizikai fájdalmat okozó büntetés kapcsán gyakran előfordul, hogy a másik személy teste kisebb-nagyobb sérülést szenved. A büntetőjog úgy fogalmaz ezzel kapcsolatban, hogy aki más testi épségét vagy egészségét sérti, ha a sérülés vagy a betegség nyolc napon belül gyógyul, a könnyű testi sértést bűncselekményét követi el. A cselekmény elkövetési magatartása megvalósulhat a testi épség, egészség megsértésével, ami egyrészt a test bántalmazásában, másrészt az egészségsértésben nyilvánulhat meg. A test bántalmazásán olyan külső behatást kell érteni, amely a testen, vagy általában annak egy részén nyomokat visszahagyó sérülést okoz. Az egészségsértés megállapítására akkor kerülhet sor, amikor a testet nem bántalmazzák közvetlenül, testi sérülés nem keletkezik, ellenben a sértett egészségsérelme bekövetkezik. Ilyenkor az elkövetői magatartás eredményeként betegségnek nevezett patológiás állapot jön létre. Az egészségsértés elkövethető tevéssel, mulasztással, valamint közvetett módon is. (Pl. nemi betegség okozásával.) Súlyosabban ítéli meg a bírói gyakorlat azt az esetet, ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon túl gyógyul, vagy ha erre aljas indokból vagy célból kerül sor. Jelentősebb a büntetés, ha védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személlyel szemben követik el a bűncselekményt, vagy ha a testi sértés maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okoz, illetőleg, ha a súlyos testi sértést különös kegyetlenséggel követi el. Fontos, hogy a 8 napon belüli sérülést okozó bűncselekmény, csak a sértett csak magánindítványra büntethető. A sérülések mértéke szakkérdés, amelyet az orvosszakértő igénybevételével állapítanak meg. A büntetőjogi megítélést nem csak az orvosszakértői vélemény, hanem az is befolyásolja, hogy a testi sértést okozó szándéka mire terjedt ki. Testi sértés akkor állapítható meg, ha a testi sértésre irányuló magatartást tanúsító elkövetőnek a szándéka erre terjed ki. Ennek bekövetkezését kívánja, vagy ebbe belenyugodva cselekszik. Abban az esetben azonban, amikor az elkövető más halálnak bekövetkezését kívánja, vagy ebbe belenyugodva cselekszik. Vagyis ha nem önmagában a testi sértésre, vagy az élet veszélyeztetésére, hanem a másik ember halálára irányul a szándék: emberölést, illetőleg kísérletét állapíthatja meg a bíróság még akkor is, ha magatartásának folyományaként akár semmiféle sérülés nem keletkezett vagy éppen életveszélyes sérülés keletkezett. Fontos azonban, hogy ha az elkövető szándékos cselekménye testi sértés előidézésére irányul, de a magatartással okozati összefüggésben a sértett halála is bekövetkezik, halált okozó testi sértésért felel.
Ki kell emelni, hogy a testi sértés esetén a sub, bottom jogos védelemi helyzetbe kerülhet. Miről is van szó? Ha két ember a BDSM jegyében van együtt, de a dom, top túllépi az előre megbeszélt kereteket, a sub/bottom jogosan használhatja a menekülőszót. Amennyiben a menekülőszó nem elég, a domináns fél nem hagyja abba a büntetést, akkor az alárendelt úgymond önvédelemből erőszakot is alkalmazhat partnerével szemben. Ennek során az eszét vesztett partner testi épségét is sértheti az alárendelt fél. Az adott ügyben a történések egész folyamatát figyelembe véve, a cselekménysor összefüggő vizsgálata alapján ítélhető meg, hogy az „ellentámadás” időpontjában a sub/bottom részére a jogos védelmi helyzet fennállott-e. Nincs helye jogos védelmi helyzet megállapításának a jogtalan támadás befejezése után (Pl. ha a dom/top mégis „leállt”.), ha újabb támadás veszélye közvetlenül nem fenyeget. A jogos védelem esetében a támadás-elhárítás - mint cél - szabja meg a határt. A megtorlás kívül esik a jogos védelem körén. A jogtalan támadás esetén a megtámadott általában nem köteles meneküléssel kitérni a támadás elől. A jogos védelem szükségességének megítélését nem lehet kizárólag a támadó és a védekező személynél levő eszközök veszélyességének mechanikus vizsgálatára korlátozni, hanem a konkrét veszélyhelyzet felmérése, az egymással szemben álló személyek adottságai, a támadók, illetőleg védekezők számaránya, fizikai erőfölénye és az ebből fakadó támadási és védekezési lehetőségek alapján kell a helyzetet értékelni. A jogos védelmi cselekmény arányossága szempontjából azt kell vizsgálni, hogy az elhárító magatartás nem idézett-e elő aránytalanul nagyobb sérelmet, mint amelyet a jogtalan támadás okozott volna. Az élet ellen irányuló támadás esetén azonban - a védett jogtárgy egyenértékűsége folytán - az arányosság vizsgálata szükségtelen. Más a helyzet, ha a támadás a testi épség ellen irányul. Ilyen esetben az elhárító magatartásnak arányban kell állnia a támadással. Nem jelenti az arányosság követelményének a megsértését, ha az életveszélyes testi sértés okozását célzó jogtalan támadás elhárítása a támadó halálát eredményezte. A szükségességet és arányosságot tárgyi tényezők alapján kell megítélni. Ijedtség vagy a menthető felindulás által az elkövető felismerési, akarati vagy értékelő képességét kizáró vagy korlátozó tudatzavar azt eredményezheti, hogy a megtámadott a tényleges vagy közvetlenül fenyegető támadást az elhárítás időpontjában a valóságosnál súlyosabbnak ítéli meg, illetőleg azt súlyosabban viszonozza.
Egy másik büntetőjogi tilalmat az ún. kényszerítés szóval jelöl a vonatkozó jogszabály. E bűncselekményt az követi el, aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön, és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz. Az állam az ilyen cselekmények büntetéssel fenyegetését azzal indokolja, hogy védelem illeti meg a személyek legtágabb módon felfogható cselekvési szabadságát. A bűncselekmény sértettje bárki - de csak élő személy - lehet. Az a sub is, aki korábban alárendelte magát a domjának! Maga a kényszerítés megvalósulhat erőszakkal, illetve fenyegetéssel, akár mindkét módszer együttes alkalmazásával is. Az erőszaknak másik személy ellen kell irányulnia. Ha az erőszak dolog (Valamely tárgy.) ellen irányul, az fenyegetésnek minősül. Az erőszak - amely lehet akaratot bénító vagy akaratot hajlító jellegű is - irányulhat a sértett, avagy más személy ellen is. Aljas célból elkövetett, személyi szabadság megsértésének bűntette helyett kényszerítés bűntettének minősül a vádlottak cselekménye, akik a sértettet élet ellen irányuló, de nem közvetlen fenyegetéssel arra kényszerítik, hogy az egyik vádlottat szájjal kielégítse.
Mi is a fenyegetés? Súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A kényszerítés bűntettéhez szükséges fenyegetésnek olyannak kell lennie, amely alkalmas arra, hogy a sértettet szabad akaratával ellentétes cselekvésre késztesse A bűncselekmény megállapításának nem feltétele, hogy a jelentős érdeksérelem létrejöjjön. Az más kérdés, hogy ha nem következik be, akkor enyhébb lehet a büntetés. Az érdeksérelem bekövetkezhet a sértett anyagi, társadalmi, családi helyzetében egyaránt.
A már előzőekben hivatkozott alapjogot, a személyi szabadságot is védelmezi a büntetőjog. A védelem kiterjed arra az esetre is, amikor valaki mást személyi szabadságától megfoszt (Gyakorlatilag tartózkodási helyének akarata szerinti megváltoztatásában akadályoz.). Természetesen megilleti a védelem a sértettet akkor is, ha valaki emberkereskedelemmel összefüggésben megszerzett és a személyi szabadságától megfosztja, vagy a sértett személyi szabadságának megfosztását fenntartja, és a sértettet munkavégzésre kényszeríti. Súlyosabban szankcionálja a bűncselekményt a bíróság akkor is, ha a bűncselekményt aljas indokból vagy célból, vagy a sértett sanyargatásával, adott esetben a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követik el. A személyiségi jogokat sértő cselekmények körében az egyén cselekvési szabadságának a sérelme esetén a személyi szabadság megsértése bűntettét kell megállapítani, ha az erőszakkal vagy fenyegetéssel elkövetett cselekmény a sértett mozgási, helyváltoztatási vagy a tartózkodási hely megválasztásának a lehetőségétől való megfosztásban jelentkezik. Egy jogeset kapcsán megállapította a bíróság, hogy az aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértésének a bűntettét valósítja meg a vádlott, aki a sértettet a ház lépcsőházában visszatartva a büntetőjogi felelősségre vonás elkerülése érdekében olyan írásbeli nyilatkozat aláírására bírja rá, mely szerint az előző napon általa elkövetett erőszakos közösülés elkövetésével a sértett alaptalanul vádolta meg őt. Egy másik esetben kifejtette a bíróság ítéletében, hogy a személyi szabadság megsértésének megállapítása szempontjából a szabadságkorlátozás időtartama közömbös.
Egy BDSM-hez nem nyilvánvalóan kapcsolódó bűncselekmény a rágalmazás. E bűncselekmény elkövetéséért felel, aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. Miről is van szó? A gyalázkodó jellegű és az emberi méltóság sérelmével járó nyilatkozatok még abban az esetben is bűncselekmény megvalósítására alkalmasak, ha azok - formálisan - kritikai megjegyzésként kerülnek a nyilvánosságra. Tényállításnak tekinthető, ha az elkövető személyes tudomáson, meggyőződésen alapulóan, avagy ilyen látszatot keltve közöl másokkal tényeket. A tényállítás feltétele, hogy a sértett magatartását a becsület csorbítására alkalmas módon és egyedileg felismerhetően határozza meg. Tény híresztelésének tekintendők azok a cselekmények, amelyek a mások tényállításának, közlésének a továbbításában nyilvánulnak meg. A híresztelés nemcsak állító, hanem kérdő formában, akár feltételes módban is megvalósulhat. Tényre közvetlenül utaló kifejezés használata valósul meg minden esetben, amikor az elkövető nem tényeket közöl, hanem olyan kifejezést - tipikusan jelzős formában - használ, amelyből egyértelműen meghatározott tényre, történésre, eseményre lehet következtetni. Egy-egy szó alkalmazásával is megvalósulhat a bűncselekmény, különösen ha a harmadik személy előtt bizonyos előzmények ismertek. A bírósági gyakorlat szerint a tényállítás becsület csorbítására alkalmas voltát nem a sértett szubjektív értékítélete, érzelmi beállítottsága vagy esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hanem annak van jelentősége, hogy a tényállítás objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására. Egy másik ítéletben kimondták: Minthogy a rágalmazás szándékos bűncselekmény, az elkövető tudatának át kell fognia a tényállítás (híresztelés) becsület csorbítására alkalmas jellegét, az azonban közömbös, hogy az elkövető a tény valósága tekintetében tévedésben volt-e, illetőleg az elkövetőt rosszhiszeműség vezette-e.
Végül, de nem utolsó sorban még két bűncselekmény. Említésük oka az, hogy a net-közélet sok szereplője számára kevéssé megkülönböztethető a BDSM és az öncélú erőszak. Az egyik bűncselekmény az ún. erőszakos közösülés. Ezért felel a bíróság előtt aki mást erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel közösülésre kényszerít, vagy más védekezésre, illetőleg akaratnyilvánításra képtelen állapotát közösülésre használja fel. Figyelem! A cselekmény sértettje lehet nő és férfi egyaránt. A BDSM-ben megkövetelt közös akarat hiányának, az aljas indítékú agressziónak a mintapéldája volt, amikor a bíróság ítéletébe foglalta, hogy erőszakos közösülés bűntettének minősül az erőfölényben levő vádlott cselekménye, aki úgy kényszeríti a sértettet közösülésre, hogy őt arcul üti, a sértettnek pedig az adott körülmények között nincs módja segítséget kérni, és - az előzményekre is figyelemmel - az ellenállást kilátástalannak tartja.
A másik bűncselekmény szemérem elleni erőszak. Az követi el, aki mást erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel fajtalanságra, vagy ennek eltűrésére kényszerít, vagy másnak a védekezésre, illetőleg akaratnyilvánításra képtelen állapotát fajtalanságra használja fel. Mi a fajtalanság? A közösülés kivételével minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál. (W. A. után szabadon: Bármi, amitől a bírónak erekciója lesz.) Egy példa: Szemérem elleni erőszak valósul meg, ha a sértett a testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetés hatására egyezik bele, hogy a terheltek vele fajtalankodjanak. A terheltek gépkocsival a közeli városba mentek. Visszafelé jövet a város területén az egyik autóbuszmegállóban felvették a gépkocsiba az ott várakozó 25 éves leányt azzal, hogy a közeli községben levő lakására elviszik. Útközben a terheltek fogdosni kezdték a hátsó ülésen ülő leányt, amit a sértett elhárított. A községbe érve a leány kérte a terhelteket, hogy álljanak meg, mert ki akar szállni, ők azonban kívánságát figyelmen kívül hagyva, a gépkocsival továbbhaladtak. Ezt követően a II. r. terhelt a járművet a lakott területen kívül, egy földúton állította meg. Ezután a II. r. terhelt a bal oldali első ülést hátradöntötte, és a terheltek együttesen megkísérelték a sértett levetkőztetését. Ez ellen a sértett védekezett, ezért dulakodás keletkezett közöttük. Ennek során a terheltek a leányt erőszakkal lefogták, és fogdosták. A dulakodástól elfáradt sértett kérdésére a terheltek azt válaszoltak, hogy nem akarnak erőszakkal közösülni, csak azt kérik, hogy vetkőzzék le meztelenre, mert a testét kívánják megnézni. Kilátásba helyezték, hogy amíg nem vetkőzik le, nem engedik el. A sértett ezután félelmében meztelenre vetkőzött, s a terheltek a sértettet csókolták, fogdosták, majd hagyták felöltözni, és ezután a lakására szállították.
Összességében: A BDSM-ben élőknek nem kell komoly jogi ismeretekkel rendelkezniük. Még akkor sem, ha az előzőek elbizonytalanítják őket, a jogilag helyes magatartással kapcsolatban. A dom/top és a sub/bottom közösen alakítson ki játékszabályokat. Bízzanak egymásban, és a kompromisszumok mentén éljék életük. Értékvita nélkül