Ha emlékeztek még a Magyar Narancs című posztomra, mostanában leginkább ezt érzem.

A külvilágban, és a velem történtek egyaránt oda vezettek, hogy ennek a nagy szexvadászatnak egyre kevesebb értelmét látom.
Olyan érzés, mint a haverok-buli-fanta módban eldorbézolt éjjel után másnap kitakarítani a lakást, elkönyvelni a veszteségeket, és megkérdezni magadtól, hogy ez most mire volt jó. :(
Vagy olyan, mint idegen mellett ébredni, és azon gondolkodni, ki ez és hogy kerültél ide.
Vagy olyan, mint orgazmus után 10 perccel azon gondolkodni, vajon miről lehetne beszélgetni olyasvalakivel, akiről semmit sem tudsz, és hogyan szívódj fel a leggyorsabban.

Értéktelen, múlandó, felejthető. Ha pedig nem az, akkor fájdalmas.
Választhatsz, hogy örülsz, amiért nem kell valami átlátszó indokot kitalálni hogy miért nem, vagy visszafojtott lélegzettel nézel rá minden csipogásra a telefonodra, hogy ő írt-e, és közben rég tudod hogy nem fog. Legalábbis nem most, hiszen megkapta amit akart. Majd akkor, amikor már csak átfutod az üzenetét, és sóhajtasz, ez meg már minek írt. De nem írod meg, hogy úgy egy héttel / hónappal / évvel ezelőtt kellett volna, már baromira késő. A pillanat már elmúlt, már rálegyintettél, foglalkozzon inkább azzal, amivel akkor foglalkozott, amikor összerezzentél minden üzenetre. 
De mégcsak nem is válaszolsz, annyira blőd már, nem éri meg a billentyűk leütését.

És vannak azok, akik csak ott vannak. 
Nem dumálják le rólad a bugyit, nem akarják elhitetni veled hogy ők mekkora ászok, nem beszélik bele a hóemberbe a hősugárzót, nem fitogtatják a farokképességeiket, nem forog a világ a nemi életük körül....csak pont ott vannak amikor szükséged van rájuk. Ismernek. Meghallgatnak. Hiányzol nekik. Kérdeznek. Figyelnek rád. Vagy úgy tesznek, mintha figyelnének, amikor unják. :) Tök hétköznapiak, emberik, van szívük, lelkük, érzéseik. Hibáik, hiányosságaik is persze...ahogy neked. Hiszen emberek, ahogy te. 
De ott vannak, és kiállnak melletted, megfogják a kezed amikor szükséged van rájuk. 

Hétköznapi hősök, akik többet érnek, mint George Clooney és Brad Pitt együtt. Szex után is megölelnek, sőt, szex nélkül is megölelnek. Ismernek. Tudják hány cukorral iszod a kávét, mennyi tejet teszel bele, milyen párnával alszol, mit szeretsz reggelire, mire szeretsz ébredni, melyik az erogén zónád és hol vagy csikis...még álmukban is vigyáznak rád, megigazítják rajtad a takarót, puszit lehelnek a tarkódra, amikor azt hiszik, alszol. Lábujjhegyen kilopakodnak, nehogy felébresszenek, sötétben, és akkor sem ordítanak ha közben beverik a lábukat az ágy lábába.

Ott vannak, ahol kell, és amikor kell. Akkor is kíváncsiak rád, amikor nem vagy a tizenöt centis tűzpiros cipődben, amikor nem volt időd hajat mosni, amikor fáj a hasad, amikor alig tudtad magad kivakarni reggel az ágyból, vagy amikor szomorú vagy. Vagy félsz. Ha átutaztad a legforgalmasabb reptereket a legnagyobb járvány közepette az utolsó percben, és végre megérkezel, nem lépnek hátra kettőt, hanem rohannak eléd.

Ők nem félnek soha semmitől - nincs rá idejük, mert elmegy arra hogy téged várnak és féltenek, jobban féltenek mint önmagukat.

És akkor megkérdezed magadtól, mi a fészkes faxot is keresel te máshol... :(


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420200321033736.jpeg